Gondolatébresztő

   Mi a siker? Mikor elértünk valamit, amire vágytunk, aminek megvalósulásában hittünk, s aminek érdekében mindent megtettünk. Agykontroll tanítás szerint: hit, vágy, elvárás. Lehet ez egy lakáscsere, de lehet egy ebéd elkészítése is. Kicsiben és nagyban is működik. A módszer ugyan az, a gondolattól eljutni a megvalósításig. És utána? Jöhet a következő cél kitűzése, újabb akadályok legyőzésének öröme.

   Tanulok. Már nem tudom, hányszor olvastam  el ezt a két oldalt, s még csak egy mondatot tudok belőle hibátlanul. Nincs kudarc, csak tanulási folyamat. Vígasztalom magam, s újra nekikezdek az olvasott szövegnek. Soronként haladok, hangosan mondom, hogy jobban rögzüljön. Ha csak a tartalmat kellene elmondani, az menne, de ezt szószerint illik elmondani, ahogy az író megírta. Már hónapok óta birkózom az anyaggal. Ismerősöm azt javasolja, legyen a kezemben a szöveg, mikor rám kerül a sor. No, nem! Szégyellnék így kimenni a szinpadra. Igaz, az is szégyen lenne, ha belesülnék. Minek is jelentkeztem! Ez a hetedik év. Mondtam már verset, prózát, ismert és saját műveket. Most úgy gondolom, ez lesz az utolsó fellépésem. 

   Elképzelem a vágyott eseményt. Mikor kiszólítanak a szinpadra, taps, mert már ismernek. Aztán várakozó csend, figyelem. Mondom a szöveget. A csiklandósabb részeknél felnevetnek. A végén nevetés, taps, gratulációk. 

   Ezt akartam? Igen, az arcokon a mosolyt, az elismerést, hogy ez jó volt. Megérte a fáradtságot. 

   Újra nekifogok a tanulásnak. Lassabban forog az észkerék, mint hajdanán. Nem tudom mennyi idő van még a fellépésig, a szervezők még nem közölték az időpontokat. Kezdjük elölről! Fog ez menni! Közeleg az idősek "Ki, mit, tud?"-jának pódium sorozata. 

2011. április 01.                                                                       Z.Marika