Vasaláshoz készülődöm. Megint összegyűlt annyi ruha, hogy elő kell venni a vasalót, és kihozni a konyhába a vasalódeszkát. Egy-két darabért nem érdemes. Mindenből van annyi, hogy megvárhatom a következő mosást. Míg előkészítem a vasaláshoz szükséges dolgokat, hiányérzetem támad, amiért nem teszem az ablak elé a széket, és az asztalra a legutóbb sütött süteményt és a kávéscsészét.
Sok évvel ezelőtt alakult ki az a szokás, hogy vasaláskor áthívom a házban lakó barátnőmet, beszélgetni. Így hamarabb telik az idő, és igen jól elcsevegünk. Témánk rengeteg van. Mindketten 3-3 gyermeket neveltünk, hasonló körülmények között éltünk. Azelőtt is egy házban laktunk, míg le nem bontották. Most játszótér van a helyén. Mikor busszal átmegyek a felüljárón, szememmel mindig megkeresem azt a fát, ami a lakásunk előtt volt. Arról lehet megismerni, hogy kicsit össze-visszanőtt a koronája, mert sokszor le kellett vágni az ágait a villanyvezetékek közelsége miatt. Nagyobbik lányaink barátnők voltak, a kisebbek egy osztályba jártak. Hányszor emlegettük, hogy utáltuk vasalni a fehér úttörő ingeket, melyek anyaga nehezen akart kisimulni. Még mennyi más közös emlékünk volt, ami összegyűlt az elmúlt ötven év alatt. A kiserdő, ahol annyit sétáltunk hétvégi délelőttökön, a dombon, a patakparton, a kutyaiskolánál. Fotók örökítik meg nyári és téli kirándulásainkat. Ezek a séták az utóbbi években a parkokra korlátozódtak, az erdő nem volt már biztonságos.
Kétévi bezárás után megnyílt a felújított orvosi rendelő. Ablakunkból be lehet látni a várakozóban ülő betegekre. Barátnőm szívesen nézelődött az ablakban, különösen mióta a járás nehezére esett. Most már nem csak a megállóban gyülekezőket és az utcán jövő-menő embereket láthatná.
Egymásra rakom a kivasalt ruhákat. Hiányzik a sokszor elhangzott elismerő mondat: „Nagyon szépen tudsz vasalni.” Egyedül iszom meg a kávét, Erzsike nem jött át, hogy élvezetesen előadott, ezerszer hallott történeteivel szórakoztasson. Szobája ablakán még ott van a függöny, ami rá emlékeztet. Még nem költözött más, az árván hagyott lakásba.
Naptáramban visszakeresem a bejegyzést: hónap, nap, óra, Erzsike temetése.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.