Várom, hogy újra láthassam,
Kívánom, hogy megöleljen,
Akarom, hogy velem legyen,
Lehet, hogy ez a szerelem?
Tudom, sok nő volt előttem.
Régi szerelmek emléke
Nem zavar, és nem érdekel.
Most velem van, engem ölel.
Most engem csókol, velem él,
Nekem mond kedves szavakat,
Én kapom a virágokat.
Jól esik, ha megsimogat.
Igaz, nem délceg dalia,
Látás, hallása megkopott,
S amit az élettől kapott,
A lelke is bele rogyott.
Akarom, múltjával és a
Gyengeségeivel együtt.
Nincs mit ragozni: szeretem.
Örülök, hogy szerethetem.
Hiányolom, ha nincs velem,
Féltem, nehogy baja legyen.
Soroljam még? Ez szerelem!
Hogy történhetett ez velem?
Ebben a korban?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.