Gondolatébresztő

   Ahogy kiléptem a kapun, alig tudtam átlépni a lépcső mellé lerakott, őrzőik által már osztályozott holmikon. Hirtelen megláttam a fotelt. Elállt a lélegzetem, majd hevesebben kezdett dobogni a szívem. Ismerősnek tűnt és tudtam, közünk van egymáshoz. Hiszen ez a mi fotelunk volt! Hogy került ez most ide? A következő pillanatban felismertem, ez nem hozzánk, hanem a házban lakó barátnőm bútorához tartozott.

   Emlékek tolultak fel bennem. 1971 nyár vége. Már meg volt a lakáskiutalás, tudtuk, hogy költöznünk kell, mert eddigi otthonunkat lebontják. Átnéztük lakásunk eléggé elhasználódott berendezését, talán ki sem bír egy költözést. Jó lenne újat venni. Barátnőmmel elmentünk a bútorüzletbe, tájékozódni a kínáltról és az árakról. Mindkettőnknek megtetszett a 16 darabból álló garnitúra, és az ára is elfogadható volt. A megtakarított pénzünk, és a régi holmik eladásából származó összeg nem volt elég a vásárláshoz. Anyu segített ki, a bundára félretett pénzéből. Barátnőm is összeszedte valahonnan a szükséges pénzt. Nehezen éltünk, mindkettőnk családjában három gyermek volt.

   Megvettük a garnitúrát, amit mindjárt az új, üres lakásba vitettünk. Egyforma bútorzat, csak az enyém szürke, az övé zöld huzatú volt. Jól berendezhettük vele a lakást. Évtizedek múltak, s mi újakra cseréltük a fotelokat. Ezért lepődtem meg az utcán látott bútordarabon, ami régi emlékeket hozott elő. A zöld színű fotel a barátnőm családját szolgálta több évtizeden keresztül. A gyerekek kirepültek, a férj meghalt nem régen a barátnőm is más világra költözött. Most meg itt ez a feleslegessé vált fotel. Felzaklatott a látványa.

   Ugyan ezen a napon, házunk másik oldalán, rendőr által őrzött, feketével letakart alakot láttam a járdán. Vajon az ismeretlen miért érezhette magát feleslegesnek, mikor kiugrott a kilencedik emeletről? Kiben ébreszti fel a régi emlékeket?