Gondolatébresztő

   Délelőtt ¾ 11 van, állapítom meg, ahogy az órára nézek. A mosógép mindjárt végez, én meg itt állok még pizsamában és köntösben, és élvezem, hogy nincs semmi halaszthatatlan dolgom. Még be sem ágyaztam. Néhány nap óta most vagyok először egyedül. Páromnak ennivalót csomagoltam, és elment a saját birodalmába, itthonról haza. Az előző napokban egy sort sem olvastam, egy keresztrejtvényt sem fejtettem meg, csak egymással foglalkoztunk. Jó volt együtt átélni az egész napokat, beszélgetni, összebújni, csavarogni, táncolni, és most jó egyedül lenni és semmit sem csinálni.

   Kezembe vettem egy kis aranyfedelű könyvecskét, amit egy barátnőmtől kaptam. A kedvesség szavai. Benne néhány szavas bölcsességek és szép festmények fotói.  Először csak itt-ott belelapoztam, aztán leültem, és végig olvastam. Tetszett. Szívem szerinti. Majd elölről kezdtem, most a szép képekben gyönyörködtem. Egyik-másik ismerősnek tűnt. A könyv végén szerepelt a festők neve. Most harmadszor is elölről kezdtem lapozni, azonosítani a képeket alkotóikkal. Pl.: Paul Cézanne, Claude Monet, Vincent Van Gogh, festményeinek miniatűr változatai. A neveket olvasva, nem csoda, hogy egyes képek ismerősnek tűntek. Negyedszer is újra kezdtem. Míg először csak a mondatok tartalma kötött le, most azt is megnéztem, kitől származnak. Pl.: Ezopusz, Mohamed próféta, Seneca, Talmud, Budha. Amilyen kicsi ez a könyv, olyan gazdag a tartalma. Jobb lesz tőle az ember. Hálásan gondoltam barátnőmre, akitől kaptam.

   Sajnos nem vette fel a telefont, hogy azon nyomban elmondhattam volna élményeimet. Így hát leírtam hogy a friss élménynek nyoma maradjon.

   Volt egy másik új könyvem is. Vastag, keményfedelű, ismert szerzőtől. Ebből nem volt elég egy-egy sort elolvasni, hogy egyetértést váltson ki belőlem, hogy a felismerés örömével rábólintsak, igen ezt én is így érzem, így tartom helyesnek. Véletlenül kiválasztott oldalakat olvastam el, s nem éreztem, hogy hozzám szólnak. Talán nem vagyok ehhez elég művelt, elég értelmes, kicsi hozzá a tudásom, hogy befogadjam. Nem nekem szól. Túl körülményesnek tartom, s címével ellentétben, nem derül ki számomra, mi is a boldogság.

   Igaz, ezt én könyv nélkül is tudom. Jól érezni magam a bőrömben, fenntartani a testi-lelki harmóniát, szeretni és szeretve lenni. Bízni önmagunkban, jó barátokkal megosztani a gondolatainkat, észrevenni az élet szépségeit, örülni apró mozzanatainak… Nem ragozom tovább, inkább megteremtem magamban a boldogság érzését, ami inkább sugárzott abból a kis könyvecskéből, mint a sok oldalas eszmefutatásból.