Gondolatébresztő

    A lányom jött értem kocsival. Nem szabad emelni, cipelni, hajolni, a szemet megnyomni, dörzsölni, és víz ne menjen a műtött szembe. Ezért nem mehettem egyedül haza, a megengedettnél nehezebb táskával. – „Nézd, zöld” – kiáltottam az egyik lámpaváltásnál. – Látom, azért megyünk. – felelte. Tudom, hogy láttad, de én a műtét előtt türkizkéknek láttam a szabad jelzést, és most örömmel fedeztem fel, hogy igazából zöld. Otthon újabb meglepetések értek. A zöldnek vásárolt pólómról kiderült, hogy szép égszínkék. A műanyag napraforgó sápadt szirmai harsogóan sárgák. A sötétpiros csomagolópapírról, hogy inkább lila, a fakókék ágytakaróról, hogy ragyogó kék. Az ablak előtt lecsüngő növény levelei nem pirosak, hanem lilák. A legjobban az a vastag falú szürke üvegpohár lepett meg, amiről kiderült, hogy szép kék. Fekete cicám szőre kékes feketén csillogó, szeme borostyán sárga. Esténként eddig is színes TV-t néztem, de most! Visszakaptam a színeket. Minden szebb, élénkebb lett. Alig tudtam betelni a látvánnyal.  

   Most játszom, mint a kisgyerek, aki új játékot kapott. Egyik, majd másik szememet takarom el, és figyelem, hogy így kétféle világot látok. Az egyik fakó, sárgás, a másik tündöklően színes. A kettő együtt harmadik változatot mutat. Mi lesz itt, ha idővel a másik – szürke hályogos - szememet is megműtik? További örömöm, hogy megint látom az apró betűket, el tudom olvasni a narancsszínű alapra nyomtatott írást, és cérna befűzésekor látom a tű fokát.

    Kedves barátaim a világ mindig szép színes, csak nem mindegy, milyen szemmel nézzük.