Amióta Cupido nyila eltalált bennünket, – mely az első táncunk alatt történt – két év és egy hónap telt el. Fokozatosan kerültünk egyre közelebb egymáshoz. Semmit sem siettettünk, kivártuk mindennek az idejét. Tánc közben egyre szorosabb összesimulások, kis puszik az arcomra, nyakamra. Az első randiig négy hónap telt el. További két hét az első csókig, és még két hónap az első közös éjszakáig. Ezután már nem csak a hétvégeket, a hétköznapokat is együtt terveztük. Egy pár lettünk.
A tánc hozott össze bennünket. Én nagyon vágytam rá, hogy legyen egy férfi táncpartnerem, ne csak a lányokkal mozogjunk a zene ütemére. Az eszembe sem jutott, hogy szorosabb kapcsolat is lehet belőle. Ezt jól elintézte Cupido nyila! Azóta is heti egy-két alkalommal járunk különféle táncklubokba. Nem csak táncolni járunk együtt, hanem sétákat teszünk a városban, és busszal, villamossal felkeresünk olyan helyeket, ahol én még sosem jártam. Évtizedekig mókuskerék módon meghatározott volt az életterem. Párom, munkájával kapcsolatban bejárta a várost, sok helyen volt szükség a kőművesek mellett végzett, aránylag jól fizetett munkájára. Én ismerkedem Ő, nosztalgiázik.
Kialakult a közös háztartásunk is. Megbeszéltük mikor ki főz, ki mit vásárol, mikor melyikünk lakásán tartózkodunk. Télen inkább nálam a fűtött panellakásban, nyáron páromnál a kertes házban. Közben egyre jobban megismertük egymás viselkedését, gondolatvilágát, családi kötelékeit, egészségügyi gondjait. Én elolvastam, amit Ő nem látott jól, megismételtem, amit nem hallott tisztán, Ő fejben tartotta, amiket én elfelejtettem, ami kicsúszott az emlékezetemből. Így csiszolódtunk egymáshoz. Szerelmünk egyre szorosabbra fűzte kapcsolatunkat. Ölelések, becézések, összebújások, csókolózások színesítették napjainkat.
Közben jártuk a különféle orvosi rendelőket, rendeztük párom kusza pénzügyi helyzetét. Az elmaradt számlák befizetése után – melyekre én felügyeltem – már nagyobb beruházásokra is sor kerülhetett a családi házban. Bevételek, kiadások mindkét részről külön elszámolással történnek. A háztartási napló vezetése számomra természetes. Most megfordítottam a füzetet, és a másik oldalról kezdve, párom bevételeit, kiadásait is feljegyzem. Annyi változás történt, hogy már nem tartjuk számon ki költött többet, vagy kevesebbet a közös háztartásra. Ez kiderül a hó végi elszámolásnál. Ha túl nagy lenne a különbség, ezt a következő hónapban megbeszélés szerint rendezzük.
Ismerőseink köre alaposan kibővült. Párom harminc éve járta a különböző táncklubokat, s most sorra bemutatja régi ismerőseit, akikkel itt-ott összetalálkozunk. Én pedig, barátnőimmel, túratársaimmal, régi iskolatársaimmal, munkatársaimmal és egyéb kapcsolataimmal ismertetem össze, közös programjaink során.
Elárulom a kedvenc mondókánkat: „Jó vagy Te nekem!” „Örülök Neked!”
2013. március 26.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.