Gondolatébresztő

Mikor becsukom a szemem, s rágondolok,

most is érzek régi ízeket, illatot.

És amikor a csöndbe belehallgatok,

régen elfeledett hangokat hallhatok.

Ha időnként a múltba visszarévedek,

látom a gyermekkori emlékképeket.

Érzem a fenyő és a habcsók illatát,

látom, ahogy angyalok díszítik a fát,

félálomban hallom szárnyak surrogását,

félsötét szobában gyermekkorom álmát.

Pedig, későn este – lefedve a lámpát –

anyám neszezett csak, díszítette a fát.

Hallom csúfolódó fiuk gúnykacaját,

kik megaláztak, mert én hittem a csodát,

kinevettek: ”Nézd a kis hülye azt hiszi,

hogy a karácsonyfát a Jézuska viszi!”

És látom önmagam, könnyes, piros arccal,

sírva kiabálom: „Én tudom ezt jobban!”

Majd jött a karácsony előtti délután,

s elküldött játszani a szomszédba anyám.

Barátnőm épp szaloncukrot adogatott,

mit anyukája a fenyőre aggatott.

Nem vették észre a titkolt meglepődést,

nem sejtették, hogy bennem egy csoda tört szét.

Hazaértem futva, anyámra kiáltva:

„Úgyis tudom, mért nem engedsz a szobába!

Mit rejtegetsz ott? – kérdeztem rá haraggal -

Tudom, hogy hazudsz, becsaptál! Nincs is angyal!”

Pedig pár napja, hogy mellette kiálltam,

akkor még hittem a mese igazában.

S jött a fenyőillatú reggel,

kint havazással, bent meleggel.

Volt karácsonyfa angyalhajjal,

és alvóbaba, sírós hanggal.

Én nem bántam már, hiszen tudtam,

hogy nálunk Anyu volt az angyal.

Most felnőtten, hiszem, s tudom, már,

hogy néha közöttünk angyal jár.

A csodák, s apró hazugságok,

szebbé tehetik a világot.

Én most már tudom, hiszek annak,

hogy a csodák mind bennünk vannak!

Ha csukott szemmel rágondolok,

láthatók régi karácsonyok.

Visszajönnek a szép emlékek,

a régen elmúlt gyermekévek.

Csodákban higgy, bárki is tagad,

s életedben légy angyal magad.

Varázslatos mondatok

   Ajándékul adom neked, szeretettel. Használd és váljék egészségedre.

   Az alkalmazás lépcsőfokai: 1./ olvasgatod – sokszor

                                                2./ mondogatod magadban – bármikor, bárhol, akárhányszor

                                                3./ megtapasztalod – először, másodszor, sokadszor

                                                4./ elhiszed – mert megtapasztaltad

                                                5./ tudomásul veszed – ez működik

                                                6./ e szerint élsz – állandóan

   Miről is van szó? Kipróbált, bevált varázsmondatok, melyek segítenek testi-lelki harmóniánk megteremtésében, fenntartásában. 

Jól érzem magam

Bennem és körülöttem minden rendben van

Mindenre van megoldás

Minden elrendeződik

   Én így használom: Az első kettőt naponta sokszor elmondom, minden helyzetben. A másik kettőt, ha olyan feladatom van, melyet nehéznek gondolok, vagy még fogalmam sincs, mit kellene tennem. 

   Hogy a varázslatok sikerüljenek, fizikai síkon mindent meg kell tenni az elvárt eredmény érdekében!

   Ha a fentieket elolvasva azt gondolod „igen, de…” akkor még várj ezzel a témával, számodra még nem jött el az ideje. Találj ki magadnak saját személyedre szabott varázsmondatokat.

   Nekem bevált.

   Újra kiadásra kerül az „Elveszett szavak” című könyvem. A kefelevonatot betűről-betűre át kellett olvasnom, nehogy elírási, vagy más hiba maradjon benne. Halogattam, féltem ettől a művelettől. Tudtam, hiába telt el 6-7 év a férjem betegségéről vezetett napló megírásától, ha beleolvasok, felidéződnek az akkor történt felzaklató események, s peregnek előttem, mintha filmet látnék. Újra átélem a tehetetlenség és a félelem érzését, ami végigkísért abban az idő-ben. Ehhez képest elég jól haladtam az olvasással és a jegyzeteléssel. Mikor egyik délután az utolsó fejezetekhez jutottam, abba kellett hagyni az olvasást. Míg felidéztem a végső esemé-nyeket, felszakadt a gát, és kitört belőlem a sokáig visszafojtott zokogás.

   Jó lett volna, ha ekkor valaki megölelt, megsimogatott, megvigasztalt volna, de csak egye-dül voltam itthon. Ekkor a rádióban felhangzott egy számomra kedves dal, mintha az Univer-zum küldte volna vigasztalásul, megcsillantva azt a jövőt, amelyre vágyom.

   Szerencsére végére értem a könyvnek. Megkönnyebbültem, mikor rácsuktam a fedelét. Éreztem, hogy most zárult le életemnek egy szakasza, s ami következik, az kárpótol a nehéz évekért.

   Cupido önelégülten mosolygott. A legutóbbi feladat sikeres megoldása örömmel töltötte el. Nem volt egyszerű a vidéken lakó kislányt a szemüveges pesti egyetemista fiúval összehozni, de sikerült. Már az eljövendő gyermekeik számát tervezgetik. Most új feladatért indult Vénuszhoz, a szerelem istenasszonyához.

   Játékosan szokta kapni a feladatot. A párnak kiszemelt két személy homlokára egy-egy csillogó pontot rajzolt Vénusz. Jó játék volt a Földön élők között megkeresni a megjelölt személyeket. Komoly munka volt, de nagyon élvezte, bármilyen távolról kellett összehozni, és szerelemre gyújtani a mit sem sejtő feleket. 

Most is leröppent a Földre, és keresgélt a fiatalok között. Járt diszkókban, sportpályákon, egyetemi előadásokon, strandokon, még a bevásárló központokba is benézet. Senkin sem látta a jelet. Még az extrém sportolóknál és az előadóművészek között is pásztázott, de nem járt sikerrel.  Se földön, se vízen, se levegőben nem talált rájuk.

-        Vénusz, szabad a gazda, adj valami közelebbi meghatározást. –

-        Belátom, ez nem könnyű feladat, nem is bízhattam másra. Annyit segítek, a helyszín Budapest, és egyáltalán nem jó helyeken keresgéltél. –

   Cupido újra útnak indult. Hol nem járt még? Könyvtár, színház, baráti bulik, koncertek, való világ, X faktor. Ez sem az. Még Budapest külső kerületeit is bejárta. Mikor rátalált a megjelölt férfiúra, azt hitte, Vénusz tréfát űz vele. A „fiatalember” túl volt a hetvenen. Ez valami tévedés lesz! Sok keresgélés után megtalálta a tervezett pár női tagját is. Ez furcsa.

-        Vénusz, valami tévedés történhetett a jelölésnél. Ezek nem szerelemre vágyó fiatalok, hanem sorsukba beletörődött idős emberek. –

-        Nincs hiba! Ez a feladat! Tied a megoldás, remélem, nem csalódom benned. –

-        Ha tényleg ezt akarod, hozzálátok a megoldáshoz. Összehoztam én már királylányt békával, Lédát hattyúval, volt néhány extrém feladatom, ez sem foghat ki rajtam.

   Mikor kiderült, hogy a két személy ugyanazon nyugdíjas egyesület tagja, Cupido már is megoldottnak gondolta a pár összehozását.

-        Miért nem jöttek ezek össze az én segítségem nélkül? – csodálkozott.

   Még jobban csodálkozott, mikor kiderült, hogy a két ember nem is ismeri egymást, pedig többször is ugyanazokon a rendezvényeken vettek részt. A távolság talán nem is volt véletlen. Teljesen más életvitel, más érdeklődési kör. A férfinek ráadásul volt egy lazuló kapcsolata, a nő pedig, nem gondolt párkapcsolatra.  

-        Hogy lesz ezekből egy pár? Mi lehet a közös pont? –

-        Meg van! – csapott a homlokára Cupido, mikor benézett az egyesület farsangi báljára. – A tánc lehet a kiinduló pont. –

  Sokáig kerülgette a táncoló párokat, de a kijelölt személyek még csak nem is látták egymást. A nő a kört alkotó lányok között táncolt, a férfi mintha már kinézett volna magának valakit.

-        No, nem! Ezt most kell helyre tennem! - Cupido kifeszítette a nyilát és célzott.

A pihenni induló férfi éppen a lányok csoportja mellett haladt el, mikor a nő háttal neki ütközött. – Most! – Repült a nyíl és egyszerre hatolt át a két személyen. Ők az ütközés hevében szembefordultak, s a mozdulat folytatásaként összekapaszkodtak, és a zene ritmusára úgy folytatták a táncot, mintha kezdettől együtt táncoltak volna. Cupido elégedetten megtörülte gyöngyöző homlokát. – No, még is csak megvagytok! Mehetek Vénuszhoz új feladatért.  

   Így kezdődött egy időskori szerelem igaz története.

   Egyes tanítások szerint több életünk van. Többször születünk a világra, más-más alakban. Azon elgondolkoztunk-e már, hogy ebben a mostani földi életünkben hányszor, és hányféle alakban születünk újjá? Az élet folyamán történő nagy események mind felfoghatók egy-egy újjászületésnek. Utánuk mások leszünk. Változunk külsőnkben és gondolkodásunkban. Feladataink is mások lesznek.

   Nézzük csak végig életünk nagy állomásait: születés – óvoda – iskola – munkahely – házasság – szülés – betegség – válás – új szerelem – nyugdíj – hozzátartozó elvesztése, stb. Mind-mind más emberré tesznek bennünket.

   Az én életemben most adatott meg, még egy újjászületés. Más világba csöppentem, új élmények, új érzések, eddig ismeretlen emberek és események közé.

   Lehet, hogy egyes embereknek furcsa, és elitélendő, de én nagyon élvezem ezt az új életet. Megismertem sok hozzám hasonló személyt, akik szintén ebben találják a boldogságukat. Ez a TÁNC. Nem számít, ki hány éves, itt kortalan lesz az ember. Felszabadult és boldog. Nagyon jó, ha van megfelelő táncpartner, de mivel mindenütt a nők vannak többségben, lehet együtt, vagy kört alkotva egyedül táncolni a zene ritmusára.

A legjobb gyógymód a test és lélek gyógyítására!

   Aki a lépcsőn még nehezen jár, a zenére már fürgén mozog. Itt nincs depresszió, és búslakodás. Ebben a közegben az ember boldog, és vidám. Nincsenek gondok és kötelességek, csak a felszabadultság érzése, a zene és a tánc.

   Most csodálkoztam el, hogy mennyi tánc-klub, mennyi lehetőség van a táncra. Csak meg kell említeni egyet, és a beszélgető társ már sorolja a többi táncos helyet. Ismeretségek, barátságok köttetnek az asztaltársakkal, és azokkal, akikkel többször összefutunk a különféle klubokban. Már messziről mosolygunk, integetünk egymásnak. Ezt az életet eddig nem ismertem. Nem is tudtam létezéséről.

Ehhez újjá kellett születnem!

Mindenért meg kell küzdeni. Van önbizalmam, és magabiztosnak látszom. Ki gondolná, mi mindent kellett feladni érte. A félelmet, az aggódást, a kétségeket, a megfelelési kényszert. Meg sem hallani mások negatív kritikáit, félreértésből, vagy rosszindulatból származó megjegyzéseit. Ezt is tanulni kellett, mint a pozitív gondolkodás sok-sok lépcsőfokát. Igen, a kétségek még időnként visszafognak, elbizonytalanodom. Ekkor tisztázom magamban, hogy mit akarok. Igazán akarom-e? Ha meg van a válasz, már tudom a következő lépést. Akarom, elérem, magam előtt látom a megvalósulást, a végeredményt, az ezzel járó örömet, a sikert.

Mindegy miről van szó. Egy új recept szerinti sütemény elkészítése, egy vers megtanulása, új állás, jobb munka, barátság, vagy szerelem megtalálása.

 Végignézek a néhány éve megfogalmazott terveken, és örömmel pipálom ki a listán, amit már elértem. Folyamatosan bővül a sor az új tervekkel, és a fontossági sorrend időnként változik. Az idő múlása nem zavar. Én belül mindig ugyan az vagyok, és csak saját akaratomból változom.

Valahol olvastam egy mondást, melynek második része így szól: „Tervezz úgy, mintha örökké élnél.” Érdemes megfontolni.

2011. 07. 17.

Z.Marika

   Azt már régen nem hiszem el, hogy csak egy igazság van, bármilyen dogma hirdesse is. Egyedül a 2x2 igazságát tartom megdönthetetlennek. A többi koronként, személyenként, hely és idő függvényében változik. Mikor hol, ki mit tart igaznak. Ezt nagyon jól szemléltette egy több évtizede lezajlott munkahelyi beszélgetés. Akkor még csak egy TV csatorna működött, - amit a mai fiatalok el sem tudnak képzelni – esténként mindenki ugyan azt a filmet nézhette. Másnap ennek eseményeit beszéltük meg, tízórai szünetben. Meglepő volt, ki mit látott, vagy látni vélt ugyan azon filmen. Mindenki mást ragadott ki belőle, amit a többiek észre sem vettek, nem láttak. Még vitatkoztunk is. – Te mit néztél? Ez nem is volt benne! – Pedig senki sem hazudott, mindenki elmondta a maga (vélt) igazságát.

   Az igazság az, amit annak gondolsz. Az a Te igazságod, és eltérhet az övétől, vagy az enyémtől. Ezért nem kell ölre menni. Meg lehet beszélni, esetleg kompromisszumot kötni, vagy mindenki megmarad a maga véleménye mellett. Ez nem baj, egész addig, míg másoknak kárt nem okozunk vele. Nincs értelme másra ráerőltetni a mi igazunkat, ha ő ezt másként látja. Ettől színes a világ.

   Mi a valóság? Azt hiszem ezt a legnehezebb kideríteni. Talán amit a legtöbben, vagy leghangosabban állítanak? Amit folyamatosan, gyerekkorunk óta belénk neveltek? A valóság csak egyféle lehet, független attól, ki, hogyan ítéli meg? Ez nem mindig olyan egyszerű, mint a példaképpen említett filmnél, ahol újra nézve kideríthető. Azt gondolom, a valóság legtöbbször megfoghatatlan. Elképzelem azon az igazságon keresztül, amit látok, tapasztalok. Én így, Te esetleg másképp.

   Igazság az például, hogy ma mondjuk, kedd van. De elnevezhetném bárminek, napkeltétől – napnyugtáig csak egy nap a sok közül, akár hogy is hívom. Az igazság az, hogy ez van a mai újságon, a naptáron, ezt mondja a TV, rádió. Elfogadom, hogy ez a valóság. /Ugyan ekkor a föld más országában már szerda lehet./

   Ki tudja megmagyarázni, hogy amit én zöldnek látok, az a valóságban kék? Sokan mondják, elhiszem. Nekem azért továbbra is zöld marad, ha annak látom.

   Legyünk belátással más igazsága iránt, bár mi is a valóság. Talán így kellene békében élni.

A vizsgálatról hazafelé jövet, feldobottnak, könnyűnek éreztem magam. Olyan eufóriás jó érzés kerített hatalmába, hogy szerettem volna valakit megölelni, hogy más is velem örüljön. Persze nem volt kit megölelni, csak a lányomnak lelkendeztem telefonon.

Egy hete műtötték a szürke hályogos bal szememet. A doktornő szerint már alig látszik a műtéti seb. Különben is minden rendben van. A megfelelő dioptriájú lencsével gond nélkül végig olvastam a vizsgáló tábla összes betűjét. Nem emlékszem, hogy ilyen történt volna az elmúlt évek során. Meglepő volt. Visszakaptam az apró betűket is, amiket szemüveg nélkül újra el tudtam olvasni. Meghatároztuk a következő tennivalókat, és a jobb szemem műtéti idejét is.

Az előző héten tapasztalt harsány színek már tompulnak, vagy kezdem megszokni ezt az új színes világot. Hazafelé konkrétan láttam a karórám számlapját, nem kellett ide-oda billegetni, hogy meglássam a mutatót.

Ez volt hát az oka örömömnek, jókedvemnek.

Hálával gondolok a doktornőre, és az orvostudományra, hogy mind ezt lehetővé tette. És ez még csak az egyik szemem története. Lehetne mind ez magánügy, de tudom, sokan látják még szürkén a világot, pedig lehet rajta segíteni. Ezért ez a kedvcsináló beszámoló.

Ez az örömteli kijelentés vonatkozik rám, és a számítógépemre.

 Úgy emlékszem, húsvétkor írtam az utolsó bejegyzést, aztán már nem engedelmeskedett kattintásaimnak a számítógépem. Régi volt, megérett a cserére. Ezért csak a füzetem lapjai teltek meg, kikívánkozó gondolataim leírásával. Felkészültem rá, hogy ha majd lesz új gépem, rögzíteni tudjam mondanivalóimat. Ennek most van itt az ideje. Azt is megtanultam, hogy a dokumentációk közé beírom, és ide csak átmásolom a szöveget. Jaj, de sok mindent meg kellene még tanulnom! Az idő nekem dolgozik, minden fontos dologra előbb-utóbb sor fog kerülni. Olyan nincs, hogy ez már nem való nekem. A pozitív gondolkodás mindenben segítségemre van, mint eddig is az életem folyamán. Ide kattintok, oda kattintok, és az új gépem teljesíti parancsaimat. Már csak a megfelelő gombokat kell eltalálnom.

 Az én megújulásom a szürke hályog eltávolítása után következett. Bal szememen elvégezték a műtétet. Most más szemmel látom a világot. Nem más szemlélettel, a pozitív beállítódás maradt, csak a színek változtak. Szebb, színesebb lett számomra a világ, ha balról nézem. Tehát a balszemem lett a jobb, a jobb meg persze nem lett bal, de tudom, hogy a jobb oldal nem a valóságot mutatja. No, majd ennek a megváltoztatására is sor kerül. Most még a gyógyulás időszakát élem, és örülök minden színes új dolognak.

    A lányom jött értem kocsival. Nem szabad emelni, cipelni, hajolni, a szemet megnyomni, dörzsölni, és víz ne menjen a műtött szembe. Ezért nem mehettem egyedül haza, a megengedettnél nehezebb táskával. – „Nézd, zöld” – kiáltottam az egyik lámpaváltásnál. – Látom, azért megyünk. – felelte. Tudom, hogy láttad, de én a műtét előtt türkizkéknek láttam a szabad jelzést, és most örömmel fedeztem fel, hogy igazából zöld. Otthon újabb meglepetések értek. A zöldnek vásárolt pólómról kiderült, hogy szép égszínkék. A műanyag napraforgó sápadt szirmai harsogóan sárgák. A sötétpiros csomagolópapírról, hogy inkább lila, a fakókék ágytakaróról, hogy ragyogó kék. Az ablak előtt lecsüngő növény levelei nem pirosak, hanem lilák. A legjobban az a vastag falú szürke üvegpohár lepett meg, amiről kiderült, hogy szép kék. Fekete cicám szőre kékes feketén csillogó, szeme borostyán sárga. Esténként eddig is színes TV-t néztem, de most! Visszakaptam a színeket. Minden szebb, élénkebb lett. Alig tudtam betelni a látvánnyal.  

   Most játszom, mint a kisgyerek, aki új játékot kapott. Egyik, majd másik szememet takarom el, és figyelem, hogy így kétféle világot látok. Az egyik fakó, sárgás, a másik tündöklően színes. A kettő együtt harmadik változatot mutat. Mi lesz itt, ha idővel a másik – szürke hályogos - szememet is megműtik? További örömöm, hogy megint látom az apró betűket, el tudom olvasni a narancsszínű alapra nyomtatott írást, és cérna befűzésekor látom a tű fokát.

    Kedves barátaim a világ mindig szép színes, csak nem mindegy, milyen szemmel nézzük.

   Erre a napra készülve végiggondoltam, milyen anyák napi emlékeim vannak. Mintha régi filmkockák peregnének előttem.

   Hét-nyolc éves kislányként nagy masnival a hajamban, ott állok a többi ünneplőbe öltözött gyerek között. Fehér blúz, sötétkék kantáros szoknya, izgalomtól piros arcok. Aztán száll a dal, magas gyerekhangon: "Nincs senki olyan szép, nincs senki olyan jó, nincs senki olyan, mint az én anyám." Ez az első anyák napja amire emlékszem.

   Következő képen egy levél jelenik meg emlékezetemben, melynek megszólítása: Drága Édesanyám és Tibi bácsi. Kisiskolás koromban levelet íratott velünk a tanítónéni. Megszólításba az édesapát is bele kellett venni, mert Ő is értünk dolgozik, de apák napja nincsen. Az én levelemen igen meglepődött, de megmagyaráztam, hogy szüleim elváltak, és értem a Tibi bácsi dolgozik. Így hát maradhatott a megszólítás.

   Későbbi képek. Gyermekeim engem köszöntenek az óvodai ünnepségen, ahol olyan aranyosan szerepelnek, hogy az ember alig győzi törölgetni a meghatottság könnyeit.

   Újabb kép. Fiam jön haza az iskolából, lelkesen átnyújtva ajándékát. "Nézd Anyu, neked varrtam anyák napjára." Még ma is azt a hímzett tűpárnát használom.

   Változik a kép. "Most pedig a nagymamáknak adjátok át a virágot, akik a ti Apátokat, vagy Anyukátokat felnevelték." Unokám ugrik a nyakamba.

   Következő képen a kórházi ágyhoz viszem a virágot Anyámnak, immár utoljára. Képzeletemben hallom a régi dal folytatását: "Istenem, csak Ő ne hagyjon el.

   Vasárnap lesz Anyák Napja. Gondolom és remélem, sokunknak okoz örömet a gyerekek, unokák látogatása, a csokor virág, ajándék. Lehet, hogy valamilyen okból nem mindenkihez jutnak el a köszöntő szavak. Próbáljuk megérteni az okot, ne tápláljunk haragot gyermekünk iránt. Mondig töltse el szívünket a szeretet, ha rájuk gondolunk. Őrizzük meg emlékezetünkben a simogató gyermekkezek érintését, és azt a boldogságot, amit első felsírásuk első megpillantásuk okozott. Bármerre vezetett azóta valamikori mosolygó arcú, simogató kezű kisgyermekünk útja, lehet most akárhány éves, szeressük úgy, hogy tudja, a köztünk lévő kötelék eltéphetetlen, nem vágható el, mint születéskor a köldökzsinór. Tudjunk ezerszer is megbocsátani, ha kell. Akkor is, ha elmarad időnként a köszöntő virágcsokor, s a hangnem sem mindig megfelelő. Sok mindent másképp tesz, mint ahogy mi jónak látnánk, de pénzzel meg nem váltható megbocsátó szeretetünkre mindig számíthat.  Ezért vagyunk édesanyák.

2011. 04. 27.                                                                               Z.Marika

   Egy-két héttel az ünnep előtt már minden és mindenki készülődik. A bokrok apró rügyei kis levélkéket bontanak, sárga virágtengerbe öltözik a kerítések mögött az aranyeső, már a babarózsa is bontogatja szirmait. Ez az időszak a természet évről-évre ismétlődő csodája. A nemrég még csupasz ágak kizöldülnek, a parkokat harsogó zöld fűtakaró borítja. Minden fa és bokor életre kel, nyílnak a virágok. Nagyon szeretem, és minden évben várom ezt a csodát, a hihetetlen megújulni akarást. Tavasz van, a megújulás, megtisztulás, feltámadás ideje.

   Otthonainkban is megindul egy folyamat, a megtisztulás, újrakezdés igényével. Nekilátunk a húsvéti nagytakarításnak. Ablakot tisztítunk, függönyt mosunk, tisztábbá, szebbé varázsoljuk lakásunkat.

   Testünket is felkészítjük a változásra. Jöhet egy szép frizura, és ünneplőbe öltözünk. Belsőleg pedig nem árt egy kis visszafogottság a táplálkozásban. Böjtölés, lé-kúra, vagy legalább a zsíros húsok helyett főleg zöldségek és gyümölcsök fogyasztása a húsvét előtti héten.

   A külső megújulás csak máz, ha nem jár együtt lelki megtisztulással. Szükséges egy kis magunkba fordulás, elcsendesedés, befelé figyelés. A belső csend és nyugalom megteremtése, az ártó, rossz gondolatok elűzése. Igen, szükséges a gondolat nagytakarítás is. Vizsgáljuk meg, kiről, miről hogyan gondolkodtunk, mit és hogyan mondtunk. Nem bántottunk-e meg vele valakit? Nem ártuttunk-e másnak, vagy magunknak túlzott magabiztosságunkkal? Minden emberben él a megértés, a szeretet, a megbocsátás képességének erénye, hozzuk felszínre, hogy másnak is jó érzést okozzunk vele. Az elcsendesedéshez elég, a jól végzett munka után kicsit megpihenni, elgondolkodni, meditálni. Sokaknak a húsvéti harangzúgás, és a templom áhitatos csendje hozza meg ezt a jóleső nyugalmat.

   Ezzel a tavaszi, húsvétra készülődő megújulással, újra kezdéssel megerősödve járjuk tovább a nekünk kijelölt életutat. Elérkezett az ünnep, fogadjuk örömmel a családi, baráti találkozásokat. Sok helyen már nem divat a locsolkodás, de egy ölelés mindenkinek kijár.

   Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek!

2011. 04.17.                                                                         z.marika

   Mi a siker? Mikor elértünk valamit, amire vágytunk, aminek megvalósulásában hittünk, s aminek érdekében mindent megtettünk. Agykontroll tanítás szerint: hit, vágy, elvárás. Lehet ez egy lakáscsere, de lehet egy ebéd elkészítése is. Kicsiben és nagyban is működik. A módszer ugyan az, a gondolattól eljutni a megvalósításig. És utána? Jöhet a következő cél kitűzése, újabb akadályok legyőzésének öröme.

   Tanulok. Már nem tudom, hányszor olvastam  el ezt a két oldalt, s még csak egy mondatot tudok belőle hibátlanul. Nincs kudarc, csak tanulási folyamat. Vígasztalom magam, s újra nekikezdek az olvasott szövegnek. Soronként haladok, hangosan mondom, hogy jobban rögzüljön. Ha csak a tartalmat kellene elmondani, az menne, de ezt szószerint illik elmondani, ahogy az író megírta. Már hónapok óta birkózom az anyaggal. Ismerősöm azt javasolja, legyen a kezemben a szöveg, mikor rám kerül a sor. No, nem! Szégyellnék így kimenni a szinpadra. Igaz, az is szégyen lenne, ha belesülnék. Minek is jelentkeztem! Ez a hetedik év. Mondtam már verset, prózát, ismert és saját műveket. Most úgy gondolom, ez lesz az utolsó fellépésem. 

   Elképzelem a vágyott eseményt. Mikor kiszólítanak a szinpadra, taps, mert már ismernek. Aztán várakozó csend, figyelem. Mondom a szöveget. A csiklandósabb részeknél felnevetnek. A végén nevetés, taps, gratulációk. 

   Ezt akartam? Igen, az arcokon a mosolyt, az elismerést, hogy ez jó volt. Megérte a fáradtságot. 

   Újra nekifogok a tanulásnak. Lassabban forog az észkerék, mint hajdanán. Nem tudom mennyi idő van még a fellépésig, a szervezők még nem közölték az időpontokat. Kezdjük elölről! Fog ez menni! Közeleg az idősek "Ki, mit, tud?"-jának pódium sorozata. 

2011. április 01.                                                                       Z.Marika                                                       

Idén úgy határoztam, hogy magam és családom számára is emlékezetessé teszem a születésnapomat. Azt akartam, hogy mindenki velem örüljön. Ezért családomban és ismerőseim körében én, az ünnepelt osztottam ajándékokat. Volt is örömteli meglepetés, s ez engem boldoggá tett.

További változtatás, hogy minden gyermekem családjával külön időpontra beszéltem meg találkozást. Ez nem csak azt jelentette, hogy többször ünnepeltünk, hanem így, kisebb csoportokban, jobban tudtunk egymásra figyelni, személyesebb volt.

Úgy érzem, kirobbanó formában vagyok. Meghazudtolom a személyi igazolványomban lévő évszámot. Szülinapom előestéjén sokat táncoltam egy klubban, igen jól éreztem magam. Ehhez hozzájárult, hogy rátaláltam egy táncpartnerre, akivel nagyon jól tudunk együtt táncolni. Valahogy ezt a lehetőséget is a születésnapomra kaptam. Most jött el az ideje. Ráadásul egy bemutatón, DVD lejátszóval ajándékoztak meg.

Legjobban annak örültem, hogy minden családtagommal találkozhattam, beszélgethettem. Volt akiket én vendégeltem meg, és volt akik engem hívtak magukhoz. Érdemes volt megérni ezt a kort. Minden napnak megtalálom az örömét, jól érzem magam. Bennem és körülöttem minden rendben van.

2011. március 20.                                                                      Z.Marika

Nagyon fontos, hogy indul reggel a napunk. Rendszeres, átgondolt nyugodt készülődéssel, vagy ideges kapkodással. Az első félóra meghatározhatja egész napunk hangulatát. 

Nálam így indul a nap: Megszoktam, hogy reggel hatkor ébredek. Örömmel állapítom meg, hogy most már világos van, nem úgy, mint egy hónappal korábban. Mielőtt felkelek, végig gondolom napi teendőimet.  Milyen nap van ma? Mit is terveztem mára? Aztán a biztonság kedvéért megnézem a naptárban lévő bejegyzéseket, hánykor, hová fogok elmenni. Mert minden nap megyek valahová. Megfogadtam, hogy egyetlen nap sem telhet el anélkül, hogy - időjárástól függetlenűl - ki ne mennék a házból.  

Zokni, köntös, ablaknyitás, és kezdődik a jóga. E nélkül el sem tudnám kezdeni a napot. Az öt tibeti huszonegyszer, fejenállás, hosszúnyújtás, nauli, majd súlyzós kar-torna. Mikor a jógát befejeztem, mindenhol kiszellőztetek, beágyazok, előkészítem a reggelit, és irány a fürdőszoba. A napi zuhanyozást részesítem előnyben. - Kádban csak akkor fürdöm, ha időnként kényeztetni akarom magam. Illatos habos víz, gyertyafény, zene, relaxáció, meditáció. - Zuhanyozás után bőrtipusnak megfelelő  testápoló használata, majd öltözés, reggelizés következik. Egy kis tájékozódáshoz, rádió hallgatás, újság olvasás. Még felsöpröm a konyhát, előszobát, és a lakás is, én is készen vagyok. Kezdődhet a nap. Hálaérzés tölt el, hogy ezekhez a tevékenységekhez megkaptam a lehetőséget, a segítséget, a szükséges erőt, tudást, testi-lelki energiát. Jól érzem magam. Ez is egy jó nap lesz!

2011. 03.12.                                                                     Z.Marika                                     

A gondolat igyekszik megvalósítani önmagát. Mint a számítógépen leütött billentyű. Teljesíti a parancsot, nem mérlegeli, hogy az jó, vagy rossz számunkra. Ezért érdemes nagyon odafigyelni, miről gondolkodunk, miről beszélünk, mit hívunk be az életünkbe. Szerencsére, ahogy a számítógépen van egy "töröl" billentyű, agyunkból is törölhetjük az aggódó, szorongó, kétségbeejtő gondolatokat. Ne azzal foglalkozzunk, amit nem akarunk, hogy megtörténjen, hanem azzal, aminek megvalósulását el akarjuk érni! Hasznos időnként a gondolat nagytakarítás, a megfogalmazások ellenőrzése, javítása. 

   Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaid!

   Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteid!

   Ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaid! 

   Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemed!

   S ügyelj jellemedre, mer az szabja meg sorsodat!       (Frank Qutlaw)

2011.03. 03.                                                 z.marika

   Feladatomnak tekintem a pozitív gondolkodás sok emberrel való megismertetését, terjesztését. Ez akkor fogalmazódott meg bennem először, mikor sok évvel ezelőtt egy önismereti tanfolyamon egyetlen mondatban kellett meghatározni további feladatunkat. Ekkor már nyugdíjas voltam, és elvégeztem egy agykontroll tanfolyamot. Megtanultam, és az élet minden területén alkalmazom a pozitv gondolkodást, e szerint élek. Jól érzem magam, és tudom, nem a körülmények szabják meg sorsomat, hanem az arra történő reagálásom. Ez pedig attól függ, hogyan gondolkozom.

   Minden leírt, vagy kimondott szónak, minden cselekedetnek alapja a gondolkodás. Gondolatainkat irányítani tudjuk, és választhatunk, hogy örömteli, sikerre törekvő (pozitív), vagy szorongó, kudarcot előrevetítő (negatív) a választott irány. Csak rajtunk múlik!

2011. 02. 22.

Z.Marika

Ebben a bejegyzésben röviden összefoglalom az életünk feladatát, ahogy azt sok évvel ezelőtt, középiskolás koromban megfogalmaztam. A négyes jelszó:

Dolgozz!

            Tanulj!

                           Szeress!

                                           Nevelj!

Úgy gondolom ez ma is felvállalható, de kiegészítem egy ötödikkel, amiről akkor még nem volt fogalmam:                         Gondolkozz pozitívan!

Ez az élet minden területére vonatkozik. Most már csak azt kell megtanulnunk, milyen tartalommal töltsük meg ezeket a fogalmakat.

2011.02.15.                                                                                Z.Marika

Próba